Üdvözletem!

Mióta megvan a Volvo, azóta hatalmas problémának tartom a küllemét. Masszív alkualap volt mondjuk, de ettől még nagyon zavart. 

Így eljött a hétvége, amikor 2 szárnysegédemmel nekirontottunk egy alapos polírozásnak, illetve a lökhárító pattogzását is megszüntettük. 

Honnan indulunk?

Innen: 

A fényezés állapotát pedig leginkább ez a megvételkori kép tudja ábrázolni, ahol még csak éppen kezdődött a pattogzás:

Day 1:

Kezdés: 9:00:

Állapotok felmérése. Egyszer egy borzalmasan bemattult fényezés. A kisebbik baj. A nagyobbik baj, a már többször újrafújt, és emiatt lepattogzó lökhárító. Feloszlottunk, a kifejezetten szépen fújó kollégáé lett az a megtisztelő feladat, hogy egész nap kaparja-csiszolja-maszkolja a lökhárítót.

Addig mi belekezdtünk a polírozásba. A motorháztető egy kis foltján látszott, hogy ez dobni fog rajta, nem is keveset. 

A motorháztetőt későbbre hagytuk, elvégre alatta a lökhárító épp készült. Nekiálltam leszedni a zománccal átkent hátsó feliratokat, illetve a körülöttük megmaradt festékmaradványokat. Sajnos ez a munka nem lett tökéletes, folyamatosan keresek VOLVO illetve 850 feliratot hátra, mert sajnos a ragasztó örökre ott fog maradni. (de legalább tudjuk, hova kell visszatenni majd). Miközben az autó bal oldala (én bevállaltam a motorháztető-csomagtérfedél-tető-jobb oldal egy része régiót) már javában szépült, addig én ezzel dacoltam:

Mikor felvittem a csomagtartóra az első területnyi pasztát, elkezdtem egyre kevésbé elfojtott anyázásokat hallani, ami általában azt a személyt illette, aki lemaszatolta a lökhárítót. Ha az alábbi képen nem látszana, ez 4 különböző festékréteg a gyári műanyagon. A legfelső kb. simogatásra lejött, az alatta levő kettő nagy foltokban pattogott le, na de a legalsó nem engedte magát. Azzal a végén már ketten szenvedtünk majdnem sötétedésig. Itt sajnos a részletes dokumentálás elmaradt, ez a kép már a félig lemaszkolt végeredményt mutatja. 

 Szóval, zajlik a három emberes munka, mi polírozzuk, a kolléga csiszol, anyázik. Egyszer csak elérünk arra a szintre, hogy van eredménye a munkának,cserébe a Volvo felírat helye gusztustalan, mint a fenti képen is látszik. Úgy döntöttünk, hogy ebédig (amit a frissen polírozott csomagtérajtón költöttünk el, barbár módra) szüneteltetünk mindent, és forró vizes, puha jégkaparós szerencsétlenkedéssel minél többet lehozunk a feliratból. 

Jóllakottan, de már kicsit fáradtan rontottunk neki a maradék polírozni valónak. Erről több kép már nem készült, nem volt idő dokumentálni, meg a végén már elég nagy hajrában is voltunk, azért még a szinte kötelező matrica is felkerült, mire lemaszkolódott a kocsi eleje. 

Ekkor már sötétedett, így sajnos kiderült, hogy nem lesz ez a mai napon kész. Bántuk is, meg nem is. Az első réteg alapozót már elemlámpa fénye mellett fújtuk fel. Követte ezt néhány réteg még belőle, majd az első réteg fekete is felment. Ekkor mindenki hazaindult. Négy emelet megmászása nem fájt még ennyire. :D 

Itt a fenti képen már valamelyik utolsó alapozó réteg kerül fel, itt már mindennel próbálkoztunk, taktikai utcalámpa alá parkolással, telefonok elemlámpájával. Csoda, hogy ennyire jó lett, amennyire. :-D


Erre a napra itt a vége. 

Day másnap reggel: 

AZTABÜDÖSROHADTK#RVAEGET!!! Zengett bele a lakótelep reggel fél nyolckor az ordításomba, mikor megláttam, mi lett a festés végeredménye. Az alapozó rengeteg helyen átütött, ami elvileg egyáltalán nem normális, ha egy darab egyenletes rétegről van szó.  Cserébe a polír szép lett, legalább is ott, ahol a gyári festés volt a kocsin.

Day 2:

- Egy délutános szabadnap, itt már csak ketten voltunk a festő kollégával. 

A helyzet nem volt olyan vészes, mint gondoltuk. Szerencsére egy kis visszacsiszolás megoldotta a gondot, követte egy lightosabb maszkolás, elvégre most fényes nappal van az előzőhöz képest, és csak feketével dolgozunk. 

Az első réteg felfújása után elfogyott a fekete festék, az autó maszkolva, így egy kellemes egy órás BKV út várt ránk, amíg ismét sikeresen ránk sötétedett. Ezt az autót ez kísérti. Mire megvettük, ránk sötétedett. Bármit csináltunk vele, az munka után történt vele. Csoda, hogy idáig minden a legnagyobb rendben van, és nem rontottunk el semmit. Szóval, sötétben fújjuk, ismét az elemlámpa, és a kocsi fényszórója az összes fényforrásunk. 

Este, nulla fénynél gyönyörűnek tűnt. Félve vártam a másnap reggelt, hogy ezúttal fent marad-e rendesen a festék, vagy örökre csúnya lesz-e a lökhárító?

Day 3, final day:

DOBPERGÉS:

Gyönyörű lett! Messze nem tökéletes, de a 250 ezres putrijáróhoz képest egy megváltás lett kívülről, be is zsebeltem vele pár kedves(nek szánt) szót a szomszédságtól, burkolt megjegyzésekkel fűszerezve, miszerint már csak a kirohadt kipufogóval kellene valamit kezdenem, mert az egy fokkal jobban zavarja őket, mint a pattogzó lökhárító... 

Mennyibe is került ez nekem?

Anyagköltség: (Festék, alapozó, csiszolópapír, polírpaszta, rongyok) 10 ezer ft.
Kaja-pia hármunknak: ~4000 Ft.
Idő: Másfél nap (lehetett volna egy is, de nagyon betettek a körülmények)

Végezetül egy olyan kép, ahol jobban látszik az egész autó javulása

A következő bejegyzés: "Nagyanyámnak igaza volt..." Avagy az autó éppen a már régóta esedékes nagy szervizben van, ahol folyamatosan kiderül, mi a helyzet vele, mekkora tákolások-gányolások, illetve néha még életveszélyesnek is betudható hibák vannak az autóban. Vagyis csak voltak, mert már folyamatban a kijavításuk. 

Kövesd a Nyolcötvenes blogot a facebookon! (https://www.facebook.com/nyolcotvenes/)